Évtervezés – amit valójában őszintén rühelltem
Évtervezés – amit valójában őszintén rühelltem
Az évtervezés a világ legunalmasabb és legfeleslegesebb dolga. Ezt mondtam volna egészen tavalyig szívemből és teljesen őszintén… Mi és hogyan változott?
Amióta vállalkozó vagyok, azóta nyilván terveztem is, nem keveset. Magamnak, ügyfeleknek… Persze a magamé a legnehezebb. Elvégre a saját mókuskerekemre az érzelmi érintettségem okán nem tudok külső szemlélődőként tekinteni.
Pedig terveztem… de mikor?
Néha év elején. Mert persze jó volt azt gondolni, hogy “idén majd másként lesz”. Aztán vagy úgy lett, vagy nem. Néha akkor, amikor épp égett a talpunk alatt a talaj, de a cégtársamnak valami nagy ötlete lett és pénzügyi tervet készített belőle. Néha akkor, amikor éppen nagy lendületben voltunk és nem akartuk elveszíteni a motiváció illékony illatát. S néha ad hoc, amikor épp eszünkbe jutott.
Az évtervezés szótól mindig a sikítófrász kerülgetett!
Hogy teljesen őszinte legyek: én inkább a látványos haladást szerettem a motiváció kutatgatása helyett. Irtóztam a számokkal teleírt falméretű mágnestáblától, tervező füzetektől. Ezek a túlgondolt, nagyra álmodott számok nem lelkesítettek, hanem pont az ellenkezőjét váltották ki belőlem. A valóságtól elrugaszkodottnak tartottam, ezért inkább demotivált az egész évtervezés cucc.
Pontosan azt éreztem, amikor az alulfizetett alkalmazottnak egy mlm-es vagy motiváció sikerrendezvényen mutatnak egy jachtot, ami itt majd az övé lehet. Egyszerűen befogadhatatlan. Nem reális az ő aktuális valóságában ez a jacht.
Képek ragasztása álomfüzetbe? Brr!
Egyszerűen még az időt is sajnáltam rá. Azt gondoltam, ha a tervezésre szánt sok időt tettekre fordítjuk, bizonyára sokkal többre haladnánk. Az esetek nagy részében azonban csak megvontam a vállamat, és inkább csendben maradtam. “Ha hagyom magam, és előbb szabadulok”.
Így felöltöttem magamra a lelkes pofát, buzgón bólogattam, “igen, ez az, megcsináljuk”-ot kurjongattam…csak hagyjanak végre békén.
Szabályosan megkönnyebbültem, amikor az adott napra kijelölt álmodozós évtervezés programnak vége lett, és lehetett valami “értelmesebbet” csinálni.
Évtervezés??? Egyszerűen nem hittem benne.
Nem gondoltam, hogy bármiféle plusz többlet energiát adna számomra év közben az, ha a vágyott (most direkt hülyeséget írok:) kis piros Ferrarim újságból kivágott képét felbiggyesztem a hűtőre.
Vagy ha nyitok egy vaskos füzetkét évtervezés címmel és az álmaimat jelképező tárgyak képeit beleragasztgatom és naponta többször átlapozgatom. Egyszer megcsináltam, két hét után nem lelkesedést éreztem, hanem unalmat. Addigra már az se érdekelt, amit akkor izgalmasnak gondoltam.
Épp így sohasem tartottam motiválónak azt, amikor 40 kilós, izmos, barnára szolizott szőke nénik vigyorognak rám egy edzőteremben a falról. Ott lihegek, a várandósságaim idején felszedett 30 kiló túlsúllyal és arról ábrándozok, mekkorát mosnék be ezeknek az ártatlan hölgyeknek. De annak is, aki odarakta a képeket a falra.
Azt se hittem el, hogy működne, ha naponta leírnám a legfontosabb 3 célomat. Kijelentő módban, mintha már teljesült volna. Egyszerűen sikíthatnékom volt ilyen gyakorlatoktól.
Néminemű napi manuális kopi-pészt rögtön a fogmosás után és megoldódna a világbéke?
Aztán megtört a jég – de mi változott?
Elmesélek 2 történetet.
“Egy kedves barátnőmnél szilvesztereztem. 2018 január elsején, alig éjfél után Anita papírt kerített és nekiláttunk, hogy egy levelet írjunk magunknak, 2018. dec. 31-i dátummal – mint egy időkapszula, benne a sztori, ami idén történt velünk, amit elértünk, ami megvalósult. Nem voltunk betintázva, de hála az égnek, volt bennem annyi pezsgő, hogy különösebb ellenkezés nélkül megcsináljam. Nomeg az én barátnőmmel nem lehet packázni, ha egyszer a fejébe vett valamit. Visszanéztem: az egy éve magamnak írt levélben 85% pontossággal leírtam azt, ami év végére összejött. Véletlen?”
Lehet. Lehet, hogy realista vagyok és tudom, mire számíthatok magamtól, ezért azt írtam le.
Ám van egy másik sztori is, ami megváltoztatta a véleményemet.
“Önkéntes munkámat végeztem épp az Essence Process élményalapú önfejlesztő tréningjein, amikor a szervező csapat egyik ülése egy január eleji hétvégére esett. Mivel a csapat vezetője egy business & life coach, már az a felhívás (pontosabban kötelező házi feladat) is gyanús volt, hogy vigyünk kartont, ollót, ragasztót, valamint sok-sok képes újságot, magazint.
25+ lelkes ember ücsörgött egy hangulatos kandallós nappaliban, és egyszerűen nem volt képem trollkodni. Megfogtam egy pár random újságot, kivágtam pár képet, címszót, felragasztottam a kartonra és megpróbáltam iszonyatosan gyorsan, feltűnésmentesen elkészülni.
Itt még nem mertem bevallani, hogy mennyire élveztem. Olyan snassz lett volna.A csapatot koordináló Bálint Éva kiadta harci feladatnak, hogy az elkészült ún. álomtablót tegyük is ki a házunkban, lehetőleg frekventált helyre.
Jó, mit veszíthetek, különben is jópofa volt az a szép smaragdzöld ruha, a szerelmes pár, a tarka macska, a látványos sajttál és a hegytető, úgyhogy kiragasztottam a szekrényemre.
Semmiféle rutin nem kötődött hozzá, nem nézegettem, sőt egy idő után észre sem vettem, annyira a szerves része lett a szekrényajtónak.”
De működött!
Én voltam a legjobban meglepve!
Leesett az állam, hogy a mellé írt (januárban hasraütésszerűen randomnak gondolt) dátumnak mekkora jelentősége lett az életemben.
Sőt az álomtablón szereplő fogalmak, szavak, tárgyak, személyek bejöttek az életembe ez idő alatt!
Még az állatok is!
Ugyanúgy működött, mint a magamnak írt, 85% pontosságú levél is!
2018 / 2019 – mitől más most?
Egész eddigi életemben ez volt az első olyan év, amikor már az év vége felé közeledve hihetetlen erős belső indíttatást éreztem, hogy lezárjam 2018-at, tiszta lappal kezdjem 2019-et.
Nemcsak lezárni csodálatos érzés, hanem kezdeni is fantasztikus.
Idén a yearcompassra esett a váasztásunk, annak dacára, hogy az életem párja és én is elsőbálozók voltunk, de egy rendkívül meghitt, sztorizós, kellemes este lett belőle!
Ez az első olyan év eleji START, amikor nem mások elvárásai miatt mondom azt, hogy céljaim vannak, hanem tényleg saját céljaim vannak.
Summa summarum – te mit veszíthetsz?
Nyugodtan fanyalogj, húzd a szád, fintorogj, ahogy én tettem. Még élvezned se kell. Ne mímelj lelkesedést az évtervezés kapcsán, ha nincs benned lelkesedés.
De a világon semmit nem veszíthetsz, ha próbaképp (akár csak titokban, senki meg ne tudja) művelsz valami hasonlót.
A módszer nem kizárólagos, a formája és hogyanja lehet bármilyen…
Választhatsz pl:
– időkapszulás levélírást magadnak,
– kérd coach segítségét,
– ülj le egy haveroddal,
– csekkolj be egy évkezdő tréningre,
– töltsd le a passion plannert
– vagy a yearcompasst,
– vagdoss és ragasztgass álomtablót…
Bármi működik, amivel le tudod magad ültetni saját magaddal 2-3-4 zavartalan órára évtervezés jeligére és meghallani azt a hangot, amit az évközi zajban meg sem hallasz.
Ez ad vasakaratot, hitet, kitartást, lelkesedést, s ezt kívánok minden, az Élet nevű (társas)játékban részt vevő sorstársamnak